Vincent

Tárgy: Vincent Hétf. Márc. 10, 2014 2:58 pm

Elősztori-m

Előbb hang, majd lassan lesz kép is. ...
Vincent nagy hévvel magyaráz egy az íróasztala mögött megbúvó, unott hivatalnoknak. A fiú nemrég léphetett a nagykorúság mezsgyéjére. Legfeljebb tizenkilenc éves lehet. Hevessége ezzel meg is magyarázható. Szavai azonban egy fontos dologról tanúskodnak. Kell neki valami, ami nem tűr halasztást. Számára semmiképpen sem.
- És tudja hogy megy ez! Egyik nap csak egy kis porcsérülés, a másik nap már mozgatni se tudod. Az orvosok meg csak hümmögnek. "Hümm hümm, ennek nem így kéne lennie. Hümm hümmm." -
A hivatalnok csöndben figyel. Valamit írogat magának, de azt a fiú nem láthatja a sok feltornyozott papírostól. Mint egy védő bástya úgy óvják a törékeny aktatologatót, néhol feldúlt, néhol agresszív, néhol követelőző, néhol meg csak egyszerűen szívfájdító múlttal rendelkező ügyfelei elől. Vincent is ez az utóbbi fajta lehetett számára. A fiú úgy beszélt régi életéről, mintha ő könyörögte volna ki. Sokszor érzi magát inkább pszichológusnak, mint hivatalnoknak.
- Máskülönben jól megy a sorom. Meg vagyok elégedve a mostani életemmel. Megvan mindenem. Lakás, kutya, étel. Kívánhatna többet az ember? Nah egy jóféle háziasszony még elkelhet, de azon még dolgozom kicsit. Tudja hogy megy ez! Nők! Ehehhee.... -
És nevetett. Ő nem. A hivatalnok komoran figyelt borosüveg szemüvege mögül. A fiatalabb nem is tarthatta tovább a hangulat eme részét, váltania kellett. Komoly hangnemet ütött meg ezúttal.
- De mint mondtam. Nemsokára nem fogom tudni bírni a munkát. És mint Eulona polgára... -
- Itt az áll, hogy jelenleg Ursasban tartózkodik. -
- Ó igen, persze. Ott kaptam munkát. Meg van is egy műhelyem ott. Tavaly nyitottam. Természetesen minden teljesen legális. Nem kockáztatnám meg, főleg a kérelmem benyújtásakor,... öhm meg amúgy is. ^^"
De nem ez az első kérelmezésem ám! -
- Látom, itt van mind! -
Mutat hivatalnokunk egy nem is olyan kis stócra.
- Ez mind Mr. Lynn kérelme az elmúlt 14 év 2 hónap és 4 napban. -
- Óóó, bravó, ezt ilyen szépen vezetik? Maguk igazán jól végzik a dolgukat! Mondtam már, hogy 9 évesen volt a balesetem?
Eredetileg Eulona lakosa vagyok, ott születtem. Nézze csak meg!
A szüleim Alden Joseph Lynn és Elisha Hart. Ott van mind a papírjaimon. Mindenről van papírom. Magammal hoztam őket. A születési anyakönyvem, a műhelyem engedélyezése, a járművem.... minden! -
- Igen igen. Itt vannak. -
Legyintett hivatalnokunk, jelezve Vincentnek, hogy felesleges előbányásznia a saját papírjait, meg van az neki is. Unta a helyzetet. Szeretett volna már túl lenni rajta. Érdekesebb volt egy idő után a pasztel színű fal, vagy az itt ott repedező vakolat, mint a verejték szagú fiúcska. Mégsem szakította félbe, hagyta had magyarázzon. Talán úgy érezte, hogy ad neki egy esélyt, hátha meg tudja győzni. Sokat kért. Nem egyszerű feladat elé állította. Az ilyen ügyeket rendszerint vissza szokták dobni. Ennek a fiúnak nincs semmilyen felmenője katonaságból, vagy politikusi ismerőse. Senki, akivel példálózhatna a feletteseinél. Veszett ügy volt.
- Az apám egy jól menő Mechanista volt. Egy kisebb céget vezetett egyik ismerősével, Lynn and Flynn néven. Habár a másik fazont nem Flynnek hívták, de őszerintük ez így "pöpecül" nézett ki. ...
Nah szóval és volt az a márciusi robbantgatás. Már nem is emlékszem melyik politikust támadták meg... -
- A Védelmi minisztert, Mr Sal Barnest. -
- Áhh igen igen. - Bólogatott a fiú illedelmesen, azonban nem mondott semmit számára ez a név. De legalább annyival beljebb volt, hogy védelmi miniszter.
- Nah szóval a-k...-
- Befejezem én. - Kelt ki magából a hivatalnok. Vincentbe belefojtva a szót. Átvette a kezdeményezést és megunva a bőlére eresztett mesét, lezárta a témát.
- A maga apja azon a napon kint volt a konferencián, önnel együtt. - Olvasta az aktában, majd jelentőség teljesen felemelte a fejét Vincentre, és lejjebb tolva a szemüveget rákérdezett.
- Eddig stim? - Vincent helyeselt.
- Akkor folytatom. - Majd visszatéve a szemüveget, mintha a fiú nem is lenne ott, újra a papíros mögé bújt.
- Az incidens következtében ön elveszítette apját, és a tömeg magával sodorta. -
- El! Teljesen elsodortak! Csak kilenc voltam, azok az emberek meg átmentek rajtam, mintha nem élőlény lennék. -
A hivatalnok keserű fintort vágott erre. Bólintott.
- Az apját pedig találat érte. Nemsokkal ezután a kórházban elhunyt. -
- Sokkal tovább! Hónapokig volt kórházban. Azt hittük, hogy rendbe jön. Megérte a sok kiadott pénzt. Anyám csak egy egyszerű tanító, de fizetett mint a katonatiszt. Apámat meg nyomták a mai gyógyszerekkel. Azt reggelizett, meg ebédelt. Nem mintha a régi gyógyszerek jók lettek volna... -
Egyszer csak egy könyv esett a földre. Vincent összerezzent. A hivatalnok csendes alakja felmagaslott. Az ember kikászálódott a papírjai mögül. Most látszott csak, hogy pont olyan vézna, nyüzüge alkat, mint amilyet a hivatalnokokról elképzelnek. Mellette Vincent skanderbajnok lehetne.
- Nézze. - Kezdett bele az elutasítónak szánt szövegbe. Utólag belegondolva, ott vétett, hogy közben a fiút nézte.
- Maga egy jóravaló fiú, és sajnálom ami a családjával történt. - Vincent megmoccant. Nem tudni, hogy tudatos volt e, vagy csak az új helyzet miatt változtatott a pozícióján, de emiatt a férfi szeme az ernyedt, bal karjára tévedt. Elhúzta a száját. Sóhajtott egyet, nem volt szíve elküldeni üres kézzel, de az áltatás csak még rosszabb. Ha azt mondja ennek a fiúnak, hogy kaphat művégtagot, azzal csak hiú reményt ébreszt benne. Tudta, szinte biztos volt benne, hogy ha ezt a kérelmet feljebb terjeszti, menten elutasítják. Végig se nézik.
- Őszinte leszek magához. Semmi esélye, hogy kapjon automailt. -
Vincent tekintete elködösödött. Ezért beszélte ki a lelkét is? A hivatalnok széttárta a karjait.
- Én szeretném, hogy kapjon. Azonban semmilyen előfeltételnek nem felel meg. Ráadásul még csak tizenkilenc! -
Vinc légzése felgyorsult. Az oldaltáskáját kezdte kutatni. Természetesen ehhez mindkét kezét használni igyekezett. A férfi közben várt, és egyre csak a béna kezét nézte. Egy pillanatra elgondolta, hogy ez a vidám gyerek kilenc éves kora óta ilyen béna karral él együtt. Több mint tizenöt éve! Megrázta a fejét. Nem szabadna az ügyféllel szimpatizálnia. Ez fogja a sírba vinni.
- Tessék! - Nyújtott át egy papírost a fiú. Valami olyasmit írt, hogy orvosok bizonyították, hogy tizennégy éves kora óta nem nőtt. Nem is fog. "Elzáródtak az epifízisfugái".
- Aha! - Zavartan dörzsölgette az állát. - Ha nem baj, ezt megtartanám. -
- Csak nyugodtan. Kértem még egyet az orvosoktól magamnak is. Ezt önnek hoztam. -
- Óh, értem. Akkor köszönöm. Ez még nem volt meg. Hmm, biztosan nem. -
Sóhajtott egyet. Ezzel már elindulhatnának valamerre, azonban ez vajmi kevés ahhoz. Fejét ingatva, a papírost olvasgatva el újra és újra kezdett el beszélni.
- Nem ígérhetek semmit. Annyit mondok, hogy jöjjön el egy hét múlva és engem kérjen. Ez egy hosszú procedúra lesz, de megpróbálok segíteni magának. ...

Azóta öt év telt el. Arkhas birodalmában járunk. Ursas ködös, rendrobotoktól terhes utcáin. Azon belül is egy eldugott utcácskában, egy odúnyi bolt bejáratánál. Ha úgy döntünk, és miért ne döntenénk úgy, hogy benyitunk, akkor nem ér meglepetés minket. Pont olyan dohos belülről, mint amilyen kopott és fakó kívülről. Semmi cégér, csak egy tábla. "Mechanikus Bolt" Se név, se frissen mosott ablakok, se kirakatba tett tárgyak. Veszélyes ám nyíltan hirdetni itt a portékádat.
Belül azért megtalálni egy-két kütyüt, amit a házigazda maga tervezett, de semmi több. Egy nagy, fából készült pult, mögötte egy bárszék, amin a fiú üldögél. Körülötte pedig üres kampók. Készlethiány van. Nem is megy az üzlet.
Vincent épp az automailjét nézegeti. Ez az egy, ami igazán szép, napra készen van tartva. Csillog, amennyire csak lehet és be van olajozva rendesen. Ez nem egy vas darab meg néhány huzal. Ez az ő saját karja. Az Igazi!
Ajtó nyílik, vevő közeleg, Vincent felnéz, feláll, köszönti az idegent. A betévedő azonban egy gyors körülnézés után még csak nem is biccent, megfordul és kimegy. Vincent visszahanyatlik.
~ Waah, pangás van. Se egy meló, se egy vásárló... ~
- Mit fogok enni ma? ... -
_________________________________________________________________
Név: Vincent Jeferson Lynn
Becenév:
- ismerősi körökben: Vinc [Vinsz], Jeff, Lyn.
- mindenhol máshol: Vincent

Nem: Férfiú
Kor: 24
Kaszt: Mechanista

"A Mechanista egy feltalálásra, kütyük használatára épülő kaszt. A mechanisták tudnak csak alkatrészekből készíteni egyedi találmányokat és vannak olyan mesterséges intelligenciák, amiket csak ők tudnak irányítani, amennyiben megvan hozzá a jártasságuk. ..."

Kinézet: Szálkás, magas termetű fiú. Nem különösen izmos, sőt. Mondhatni feltehetően egész vékonyka, nyurga alak. Azonban semmiképpen sem hátrányára. Nem az a tipikus nyakigláb alak, ám mégis összképében testalkata hajaz a szó jelentésére. Leginkább atlétikus testfelépítésűnek lehetne mondani, és jellemében is benne van a futás szeretete, minden tekintetben.
Haja gesztenye barna, szeme zöldes-sárgás-kék színváltós furcsaság. Van amikor barnának mondják, van amikor meg szürkének. Szája hamiskás mosolyra áll mindig, felső ajkai keskenyek. Akaratosságot mutatnak a figyelmes szemeknek.
Öltözete mindig finom, előkelő. Frissen vasalt ing, öltöny, mellény, nyakkendő, elmaradhatatlan mandzsetta gomb az ing ujjára. Egy finom úriember látszatát kelti és annak is tudja magát.
Haját azonban szereti félhosszúra engedni. Macsósan.
Illetve a nagy finomkodás közepette ugyancsak a fürkésző szemek "örömére" sosem figyel minden apró részletre aprólékos precízitással. Ha az öltözékéről van szó.
Ez lehet az évek alatt ráragadt utcai életmód következménye is, de lehet saját slendriánsága is. Kitudja...

Jellem: Már egészen kisfiúként is vonzották apja műhelyében található kütyük. A csavarok sokszínűsége, az olaj illata, a sok csillogó alkatrész. Az a hely volt maga a mennyország, ami csak arra várt, hogy ő felfedezhesse.
Nem kifejezetten humoros alkat és voltaképpen nem is érti a vicceket, habár váltig állítja, hogy tudja mi az. Néha megpróbál elsütni egyet, amit rendszerint csak kínos nevetgélés követ az ő részéről.
Állítása szerint ő egy optimista lélek, tele energiával és a jövőre való sok sok tervezgetéssel. Ebből annyi igaz, hogy valóban nem mondhatni se nem realistának, se nem pesszimistának, ám az optimista kifejezés túl erős rá. Inkább egy elvarázsolt lélek egy idillikus álomképben, mintsem konkrét célok kitűzője.
Energiája viszont az van dögivel. Le sem lehet lőni ha egyszer beindul.
Azonban komoly ember, minden látszat ellenére is. És nem is az a tipikus szerencsétlen alkat, aki vonzza a bajt. Habár bajkeverőnek mondták már egyszer-kétszer és nem is alaptalanul. Félreértés ne essék, nem élvezi a gyerekes csínyeket. Mindent "megfontoltan" végez, valami "cél" elérése érdekében.
Nem barátkozik olyan könnyen, mint azt hiszi, de szereti a társaságot. Ki lehet róla jelenteni, hogy extravertált egyéniség. Olyan ember, aki képes naphosszat beszélni valami anekdótáról a múltból, és az fel is tölti. Nehezen viseli ha hosszú időre egyedül marad.
Szabad szellemnek lehet mondani, ő is így tekint magára, habár sokszor és egyre többször hazudtolja meg ezt az állítást. Nem mindig tettekben, mind inkább gondolatok formájában. Még nem tudni, hogy képes e eldobni a büszkeségét, vagy épp az emberségét egy jobb munkáért, vagy pénzért, jólétért.

Tárgy: Re: Vincent Hétf. Márc. 10, 2014 4:00 pm

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

Kezdésnek kaptál 500 dukátot, okosan költsd el! Wink

(A dukátjaidat és a jártasság pontjaidat a karakterlapodon tudod megtekinteni.)

Mechanistáként kapsz egy pontot előállításra, emellett van 10 pontod, amit szabadon eloszthatsz. A pontokkal kapcsolatban segítséget itt találhatsz, majd itt oszthatod el őket.

Adatlapot itt készíthetsz. Amennyiben kalandra szeretnél jelentkezni vagy játékostársat keresel egy ismerkedéshez vagy küzdelemhez, azt itt jelezheted. Ne felejts el munkát választani sem, amit a bejelentőben tehetsz. (A munkákat itt találhatod.)