Thomas Clockmanson

Még csak kölyök, így nem meglepő, hogy izomzata se hazudtolja meg magát, leginkább akrobatikusnak tartja magát ebben a kérdésben. Nem nőtt magasra, kiegészítők nélkül kb. 170 cm magas, súlyra meg ijesztően keveset nyom a sok éhezés miatt.
Csapzott, szőke haja általában koszttól ragad, de látszik rajta hogy valamikor még biztosan fényesen tündökölt, de manapság már a ritkás meleg víz és a fésű hiánya miatt… csapzott marad, talán örökre.  Szeme narancssárga, az, hogy biológiai módon módosított, vagy hogy speciális kontaktlencse lenne-e, nehéz megmondani, igazán ő se tudja, bár nem is a legnagyobb problémája, amire kevés agykapacitását áldozni szeretné. Hitehagyottként ábrázata is leginkább ez tükrözi, ritkán látható vidámnak, általában melankolikusan szomorú.
Olcsó, foltozott bőr ruhákban jár, már régen nem telik neki többre, mint ez. Mechanista szemüvege mindig a fején ül, és egy hátizsák a hátán. Mindig indulásra kész, mint egy kalandozó.

Erősen visszahúzódó, elege van az emberiségből, így inkább bízik az állatokban és eszközökben, mint bennük, de gyűlöli a rendrobotokat múltja miatt. Nagyon könnyen megijed dolgoktól, gyakran már-már komikussá is alakulhat emiatt, és gyűlöli ezt, főleg ha ettől kínos helyzetbe kerül… de eddig nem tudta magát túltenni e rossz tulajdonságán. Szereti eljátszani a hőst, és ha egyszer kimond valamit, akkor az úgyis lesz, és addig próbálkozik, amíg össze nem esik, nagyon akaratos, de inkább meggondolatlan mit sem főnökös. Mindennél és mindenkinél jobban szereti a kutyáját, Csibészt. Érte tűzbe benne, és senki se beszélhetné le róla, hogy hátrahagyja, még a leghidegebb logika ellenére sem. Ő a mindene, az utolsó csepp hitéből a világgal szemben, valószínűleg már rég feldobta volna magát a robotoknál, ha ő nincs.